top of page

Agile Collaboration

Public·103 members
Charles Long
Charles Long

Caboblanco Felirat Angol


A földrajzi felfedezések kora a 15. századtól, a portugál Tengerész Henrik fellépésétől a 18. század végéig tartott. Európai kultúra kiterjesztése és a globalizáció kezdete. Összefoglalóan azt az időszakot nevezzük, amelynek eredményeként a nyugat-európai civilizáció a 15. századtól tengeri utakon elérte, majd zömmel uralma alá hajtotta a Föld Európán, a Közel-Keleten és selyemúton kívüli területeit. Ekképpen nem soroljuk a nagy földrajzi felfedezések közé sem az Ázsia belsejébe indított szárazföldi expedíciókat (például Marco Polo útját), se a többi, nem európai civilizációk felfedezéseit (például Jung-lö expedícióit), se a nyugat-európai népek azon felfedezéseit, amelyek eredményei a 15. századra feledésbe merültek, és nem épültek be az európai kultúrába (például a vikingek nyugati útjait). A földrajzi felfedezések kora a portugálok és a spanyolok atlanti-óceáni útjaival kezdődött. E két nemzethez a 15. század végén csatlakoztak az angolok, majd később a hollandok és a franciák is. A gyarmatosítás és a merkantilizmus széles körben elterjedtek Európában. E korszak alatt számos olyan területet fedeztek fel, amelyek korábban ismeretlenek voltak az európaiak számára, bár a legtöbb lakott volt. Nem európai nézőpontból értelmezve a felfedezések kora a hódítók és a betolakodók érkezését jelenti.




Caboblanco felirat Angol



1921-ben született egy litván származású szénbányász családban, Ehrenfeldben (Pennsylvania). Apai ágon lipek tatároktól származik, ez magyarázza a színész ázsiai jellegű vonásait. Bronson volt a tizenegyedik a család 15 gyermekéből. Az angol mellett folyékonyan beszélt oroszul, litvánul és görögül. Tízéves volt, amikor édesapja elhunyt. Hogy segítse családját, tizenhat évesen egy szénbányában kezdett dolgozni a testvére oldalán.


1415. január 6-án Zsigmond a külföldre induló Cseh Péter királyi főmarsall és tanácsos (magne curie nostre suppremus marscalcus et consiliarius) részére megbízólevelet (mandatum) ad, melyben az alattvalóit felszólítja, az idegeneket pedig arra kéri, hogy őt területükön, szárazon, vízen és tengeren minden akadály nélkül engedjék át, és ha arra szüksége van, élelemmel és biztos kísérettel saját költségére lássák el, hogy szándékát sikeresen végrehajthassa. Június 11-én Velence ír Lesinához: Egy polgárának hajójára, amikor az egyik kikötőben tartózkodott, lesinaiak hat bárkával rátámadtak és 1150 aranydukát kárt okoztak. Adjon elégtételt. Július 30-án Velence válaszolva Lesina sziget lakói mentegetőzésére - egy velencei hajó kifosztása a krajnaiakat terheli, s amennyiben abban saját polgárai vétkesek, ezeket elfogatta, a náluk talált értékeket pedig átadta Ragusának - elégtételt követel. Július 19-én Trau város ír Spalatóhoz: Az Almissa vártól kiindult ellenséges hajókkal kész felvenni a harcot, értesítést kér azonban, hogy hol egyesülhetnének hajóik a közös támadásra. Július 26-án Velencei gálya zarándokokkal Jeruzsálemből hazatérőben Ragusába érkezik. Augusztus 30-án Velence ír a francia, angol, aragóniai királyokhoz, Ernő osztrák herceghez, a savoyai grófhoz, a bajor herceghez, a rajnai palotagrófhoz, a narbonne-i érsekhez, mint avignoni vikáriushoz. Zsigmond azzal rágalmazza őket, hogy a mostani török sereget, amely Magyarország és Illíria határait pusztítja, ő ösztönözte a kereszténység ellen, mintha nem régóta szenvedne országa a betörésektől. Zs.-ot, amidőn bolyongva és remegve Bizánc felé tartott, s elöl-hátul veszélytől félve menekült, az ellenség torkából hajóhadának kapitánya ragadta ki sok prelátussal és báróval s vitte Bizáncba, majd Dalmáciába. A török az ő szemében a legkártékonyabb és legnagyobb ellenség. Szeptember 24-én Ragusa megengedi, hogy egy Alexandriába menő hajó utasai Ragusába hozhassanak, s innen az Adriai-tenger mellékére kivihessenek vám nélkül olajat, cukrot, diót és más gyümölcsöt. Október 5-én Velence válasza (Miklós) zenggi comes-nek követe, a vegliai püspök által előterjesztett kéréseire. A törökökkel szembeni magatartásra csak azt a tanácsot tudja adni, hogy mint jó keresztény járjon el; segítséget a szárazföldön nem nyújthat, mivel ereje a tengeren van. Az árukivitelt már korábban szabaddá tette számára, ennél többet nem adhat. Hervoját barátságos magatartásra fogja figyelmeztetni. Közbenjárására János vegliai presbitert a konstantinápolyi patriarcha szabadon bocsátotta. Brunorus della Scalanak és testvéreinek kész Krétán tartózkodást biztosítani. November 6-án Ragusa ír Zsigmondhoz. A curzolaiak, amikor a törökök betörése fenyegetett, s ő a veszély elhárítására gályáját felszerelte, szemben a Iesinaiakkal és brazzaiakkal, vonakodtak a védelemre felkészülni, a kenézségeket pedig, amelyek Hervoia idejéig a mindenkori birtokost illették, saját javukra használják, sőt a birtokoknak ezt a nevét határozatilag eltörölték. November 29-én a ragusai Péter mester phisicus kéri a tolvaj Spiron Raynaldus hajójának elkobzását. December 10-én Ragusa elárverezteti 800 perperért Spiron Raynaldus elkobzott hajóját.


1415. szeptember 5-én Narbonne-ből Matia des Púig és Pere de Falchs ír Ferdinánd aragón királyhoz. Zsigmond szívesebben utazik szárazon, mint tengeren. Tervük, hogy ha nem akar tengerre szállni, valamennyi hajó elvonul kifeszített vitorlákkal, jól felszerelt katonákkal, nagy trombitaharsogással, sortüzet adva előtte, majordomus-a, Ottobonus és Jakcs előtt. Narbonne-ban ünnepélyesen fogadták, a céhek kivonultak eléje, az utat sorfalat állva szabadon hagyták számára. Nagy barna lován félelem nélkül lépkedett. Címere, amelyet ki szokott tűzni szálláshelyén, nagy fekete sas arany mezőben, a sasnak csak egy feje van és koronát visel rajta. Zsigmond angliai kíséretében volt Kusalyi Jakcs László, udvari lovag, aki 1416. szeptemberében Calais-ban tartózkodott a királlyal. Itt bízta meg Zsigmond, hogy béreljen hajóácsokat, mivel lenyűgözték őt a La Manche-csatorna és a flandriai-németalföldi parti vizeken közlekedő angol és flamand hajók. (Ő maga is hajóval utazott Calais-ból Dordrechtig). Kusalyi feladata az volt, hogy egy törökellenes háború céljára hadiflottát állítson fel az Adrián. Ezért kinevezték a szigetek (Brazza, Curzola és Faro) comesévé, kormányzójává (comissarius Dalmatie et insularum gubernator ac dominus comes in Farra), a flottaépítési költségek fedezésére teljes egészében megkapta Lesina városát, a király rendeletére pedig helyet kaphatott Raguza tanácsában is. Raguza környékén ekkoriban pestis dúlt, ezért nem tudtak hajóácsokat hozni Szicíliából vagy Dél-Itáliából. (1416. dec. 16-án Zsigmond Aachenből értesíti Raguzát, hogy Kusalyi Jakcs László milest és tanácsost teljes felhatalmazással küldi hozzájuk, aki közölni fogja, mit kell tenniük főleg a szigetek ügyében.[ZsOklt. V. 670: 2511.]) A calais-i táborban tartózkodott László bátyja, Kusalyi Jakcs Mihály is, aki az egyik legtapasztaltabb és legtöbbet foglalkoztatott diplomatája volt Zsigmondnak. Ő készíti elő a király aragóniai utazását, 1415. szeptember 5-én hajókat bérel Nizzában.


Ennek érdekében de la Vergne konkrét javaslatot is készített, mely szerint a francia és az osztrák kormány kétoldali kölcsönös kereskedelmi szerződést kötne. Ennek lényege, hogy a szerződő felek mindenekelőtt egymás árucikkeit vásárolnák, a vámokat kétoldalúan csökkentenék, illetve a többi országgal szemben a vámtarifákat felemelnék. Franciaország így tudna függetlenedni az angol kereskedelemtől, miközben megszerezné a Habsburg Monarchiát, mint egy nagy egységes felvevőpiacot. Ennek fejében Franciaország átvenné a magyarországi búzát, az osztrák fél ellenben a cukrot, a kávét, a különféle fűszereket és a luxuscikkeket. Mindennek kulcsa a Tengerpart egyfajta szabad kereskedelmi övezetté történő felfejlesztése lenne. Ennek kulcsfontosságú kikötője Trieszt lenne.Mindez mintegy első lépése lehetne annak a folyamatnak, amelynek végkifejletében Franciaország és a Habsburg Monarchia megszerezhetné az európai gazdasági hegemóniát az angolokkal szemben. Egy ilyesfajta hosszú távú gazdasági együttműködés szerinte feltétlenül ér annyit, mint egy-két tartomány kétes távlatú meghódítása.[45]


Az 1848. márciusi forradalommal új szakasz kezdődött Fiume történetében is. A forradalom és Batthyány Lajos miniszterelnökké való kinevezésének híre március 17-én érkezett a városba. A hírek hallatán nagy ünnepséget rendeztek, felvonták a magyar lobogót, lelkes beszédeket tartottak, és a városházánál kirakták Kossuth és Batthyány képeit. A fiumeiek üdvözölték az alkotmányos átalakulást, és néhányan március 22-én külön feliratban köszöntötték Kossuth Lajost, akiben a város kereskedelmének pártfogóját látták, és akinek kérték a beleegyezését, hogy róla egy hajót nevezhessenek el. Március 22-én a városban megkezdődött a nemzetőrség szervezése, de mindössze 40 puska állt a rendelkezésükre. A horvát nemzeti mozgalom, melynek egyik célja Fiume és a magyar tengerpart Horvátországhoz csatolása volt, elsősorban az inkább horvátok lakta Buccariban (Bakar) jelentkezett. Kiss Pál kormányzó április elején értesült erről a mozgalomról, ezt jelentette István nádornak, ugyanekkor utasította Gerliczy fiumei alkormányzót és Kukuljević buccari kapitánysági bírót, hogy minden igyekezetükkel próbálják megfékezni a horvát nemzeti mozgalmakat. Az 1847-1848-as országgyűlés időközben megszerkesztette Fiume és Buccari szabad kikötők igazgatására vonatkozó törvényjavaslatát, mely az 1848. április 11-én szentesített törvények között a XXVII. cikkelyt foglalta el, és amelynek értelmében azok a szabad királyi városok jogait nyerték el. A törvény értelmében a közigazgatást ezentúl a patrícius Kapitányi Tanács helyett szabadon választott tanács- és képviselőtestületek végezték, a királyi kormányzót az ellenőrzés joga illette meg, melyet nevében Fiume és Buccari kinevezett alkapitányai gyakoroltak. Fiume az új kormányzó kinevezésével párhuzamosan kérte az 1848:XXVII. tc. alapján az alkapitányok kinevezését. 041b061a72


About

Welcome to the group! You can connect with other members, ge...

Members

bottom of page